Miklósi kolléga, aki korábban már remek pályaleírást adott a Chopok déli oldaláról, ismét a helyszínen járt, és a szokásos síelőkön kívül ernyős őrültekkel is találkozott. Remek leírás alant. A fenti videó nem a helyszínen készült, hanem megmutatja, milyen sport is az a speed flying vagy speed riding.

Az elmúlt hétvégén sikerült 3 napot ismét kedvenc közép-európai sípályámon tölteni. A Kamenná Chatában aludtunk, ez a közvetlenül a csúcs alatti menedékház. Nagy előnye a barátságos belső és a kedves személyzet, rajtunk kívül szlovák síalpinisták alkották a vendégkört. A hátrány a folyóvíz hiánya: fürdeni nem lehet, és a kinti budit kell használni, ami a reggeli -25 fokkal súlyosbított szélviharban csak mérsékelten mondható kellemesnek.

Viszont szombat reggelre a meglévő másfél méterre ráesett még vagy 40 centi szűzhó. ÉS mivel a pályák legtetején aludtunk, nem kellett jegyért sorban állni vagy liftezni: egyből a Deres külső oldalán kezdtük a napot az első ívek szűzhóba rajzolásával, szikrázó napsütésben. A szél miatt a hó volt nem egyenletes: a buckák többnyire jegesek voltak, a szélirányban álló buckavölgyekben, mélyedésekben viszont akár kétméteres hó is lapult, a nyomokat ráadásul a szél újra és újra betemette. Ha az embert elragadta a hév, hatalmasakat tudott esni, például amikor a buckákról hirtelen nagy sebességgel beesett a váratlan helyen lévő mély szűzhóba, ahol elakadt az egyik léce...

Az erős északnyugati szél a Deres belső, keleti oldalára fújta át a havat, ezért vasárnap ott, és a törpefenyők között lehetett igazán jól síelni. Ekkor a vihar miatt már kevesen voltak, pénteken és szombaton viszont egész nap legalább fél órát kellett sorban állni a kasszánál, ezért aki nyitáskor akar a lifttel felmenni, ha jó idő van, ezt vegye számításba.

A liftkapuk az Európában szokásos, kabátzsebben tartható, eldobható műanyag rádiócsipes bérletekre nyílnak. A szoftveren viszont lehetne még mit finomítani: 12-től érvényes bérletet csak déltől tud adni, és nem ismeri a másnaptól érvényes bérlet fogalmát...

Amióta ide járok, most fordult elő először, hogy az összes lift működött. Sor sem a négyüléses, sem a pálya tetejére vivő tárcsás lifteknél nem volt, viszont a legalulról a négyüléses alsó állomásához húzó tárcsás lift néha bedugult. Ezt az alsó pályát, és a Kosodrevinától levezető alsó szakaszt rendesen ratrakolták, bár utóbbi a nap végére eléggé eljegesedett. A fenti, a nemzeti parkhoz tartozó rész továbbra is gondozatlan. Szerencsére.

A hétvége legkülönösebb jelensége az a két speed flyingos akcióhős volt, akik apró, siklóernyőszerű szárnyaikat próbálgatták a pályarendszer felső részén. A probléma az volt, hogy ezt a sportágat szembeszélben lehet jól művelni: ilyenkor az ügyes speedwinges a kanyarokban a sít leérintve repülés közben jól le tudja követni a pálya domborulatait. Csakhogy a hétvégén a déli pályán mindvégig északias, azaz hátszél fújt.

Hogy az ernyő megteljen levegővel, hőseink srégen, az oldalszélben szerencsétlenkedve próbáltak elstarolni. Mikor nagyritkán sikerült, hátszélbe fordultak: ekkor az ernyő és a szél sebessége összeadódott, és valószínűtlen sebességgel kezdtek rongyolni lefelé. Olykor elsodortak-egy-egy bámészkodó síelőt is, végül a szélvédettebb alsó részen landoltak.

Ezúttal a bryndzove halusky (nem sztrapacska!) egyik hütte (chatá) étlapján sem szerepelt, a frankfurti-szerű kolbászos káposztaleves viszont jó pótléknak bizonyult. A szolgáltatások már tavalyhoz képest is érzékelhetően sokat javultak, a Saris sör ihatatlan, a becherovka még mindig jó.