"Mátraszentistván - ellenségemnek se" - ezzel a topikkal landolt Blasta levele a Hütténél. Megdöbbentem, mert egész kellemes büntetésnek tartanám, ha most valaki a Mátrába teleportálna a számítógépem mellől. Viszont az a kommunista időket idéző tortura, ami a levélben olvasható, egyáltalán nem hiányzik. A Hütte Ausztriában megkezdett homárosodását hazai terepen folytatjuk, íme:
Sziasztok!
Egy igencsak lelombozó élmény következik a Magyar valóságról.
Január 2-án, a hosszú hétvégén látogattunk el párommal Mátraszentistvánra, Magyarország egyik legjobbnak hirdetett sípályájára. A barátainkkal töltöttük az év elejét a Mátrában, az egyik közeli faluban, így nem volt hosszú az út a pályáig. Fél 11-re már a parkolóhelyet kerestük, ami egész hamar meg is lett, bár csak az út mentén, mert a parkolók már akkor tele voltak. Pár perces séta után szerettem volna bérletet vásárolni. Már itt kezdődtek a gondok.
Olyan hosszú sor állt a bérletpénztárhoz, amit első elképedésemben nem akartam elhinni. Az ablakhoz érve látom az árakat, amitől szintén nem lettem boldogabb:
Napijegy: 5500Ft, Félnapos jegy: 4500 Ft. A félnapos jegy 12 órától volt érvényes.Az órámra néztem és azt mondtam magamban: vásároljunk fél napos jegyet, 2000 Ft-ot spórolunk és az alatt az egy óra alatt elbohóckodunk a pálya szélén, Páromnak amúgy sem ártott egy kis tanulás-gyakorlás, aztán déltől igénybe vesszük a félnapos bérletet, 4 óráig csúszhatunk vele.
A kedves pénztáros a kérésem után lombozott tovább: sajnos a félnapos bérletet csak 12 órakor tudják elkezdeni kiadni.
Kérdem: miért?
Mert a gépet le kell zárnia délben és csak utána tudják a nap második felére érvényes bérleteket kiadni. Értitek! Egy irdatlanul hosszú sor mellett képesek ilyen rendszerben bérletet árulni.
Mivel nem volt kedvem újra végigállni a sort, inkább megvásároltam az egész napos bérletet, legyenek boldogok a különbözettel, én jól érezni jöttem magam Mátraszentistvánra.
Hát nem sikerült.
A felvonókhoz érkezvén szembesültem azzal amitől már előre féltem a bérletpénztárnál látott sor után. A felvonóknál ismét irdatlan tömeg botladozik. A sort NÉGYSZER fordította vissza a kordon, hogy ne érjen be a pályára. minimum 20 percig botladoztunk, sorra kerültünk és letudhattuk azt a 146 méteres szintkülönbséget. Igen, annyi, nem több. A leghosszabb pálya (KÉK) is röpke 1.3 km hosszú. Egy átlagos síelő kb. 1,5 - 2 perc alatt megteszi az utat, majd utána kezdődhet a 15-20 perc unalmas, őrjítő sorban állás. Ha valaki esetleg a piros vagy URAM BOCSÁ' a fekete pályán szeretne csúszni, 30mp-es csúszásnál többre ne számítson. Korrekt nem? Mindezt 5500 Ft-ért. Csákányos illetve tárcsás felvonóval.
De ne akadjunk fenn ilyen apróságokon. Irány a hütte, evésivás.
Kedves kis faház, 10-15 méteres sor a bejáratnál. Segond, egy hütténél ez belefér -gondolná az egyszeri naív síző. De nem úgy van ám az!
A sor az ajtóig kb. 20 perc alatt ért el. Ekkor vált láthatóvá a ház belseje, ahol ugyan ilyen hosszan folytatódott a sor. De már csak nem áll ki az ember, nem hagyja veszni a belefeccölt időt, nomeg korog is a gyomor, jól esne egy forraltbor is. Benn minden hely foglalt, teltház van.
Tovább állok, reménykedve, hogy visszaér az ebédszünetből a konyha teljes személyzete, vagy megjavítják a sültkrumli-sütőt, esetleg elmossák az összes tányért és evőeszközt, VAGY BÁRMI AMITŐL EGY NORMÁLIS, HÉTKÖZNAPI ÉTKEZTETŐNÉL ilyen szintű fennakadás lehet. De nem történik csoda, egyszerre maximum 4 adag krumplit sütnek ki, a hozzá való húsokkal. Nem többet. Bár a konyhába nem látok be, valószínűleg egyetlen ember tartózkodhat benn. Röpke 45 perc idegtépő sorban állás után - párom közben kinn várt a lefoglalt helyen, vigyázva a felszerelésre - mindennemű rendelési tervemet sutba dobva egyszerűen a leggyorsabban felszolgálható ételből kérek két adagot. Hálásak érte, látom a szemükben. Evőeszközt azért magamnak kell kérnem, mert nem vették észre, hogy 15 perce üres az evőeszköz-tároló. Fizetek - nem olcsó - és megyek ki a páromhoz, aki a 45 perces várakozás közben - ezalatt szépen lement a nap - rózsaszínűre fagyva vár. Meglátva Őt mondom, hogy nincs mese, irány be, hozzuk a felszerelést is, ha bele döglök is, találok két helyet.
Végre melegben ülünk, megesszük az ételt - ami amúgy egész tűrhető adag és ízű - majd indulnék egy utolsót csúszni, mert Párom annyira kihűlt, hogy már csak melegedésre vágyik. Mikor indulok kifelé, arra jártában hozzám szól egy felszolgáló/mosogató lányka: (nem sikerült kiderítenem a beosztását)
-Tiéd a sznóbord?
-Igen, az enyém
-De hát ide nem szabad behozni!!!! - szól hozzám kedvesen
-Elnézést, nem tudtam, de nem is akartam behozni, csak kénytelen voltam, mert...
-DEHÁT EZ EGY ÉTTEREM!!! IDE TILOS BEHOZNI SZNÓBORDOT!!!!
--hát ennél a pontnál szakadt el a cérna- ÉTTEREMNEK MERED HíVNI EZT AZ UTOLSÓ RESTI BÜFÉT??? 45 PERC SORBANÁLLÁS, ELÉGTELEN KISZOLGÁLÁS UTÁN??? A PÁROM KINN VÁRT ENGEM A SZÓBORDDAL, AMIG EZ AZ "ÉTTEREM" VÉGRE KISZOLGÁLT, EKÖZBEN TELJESEN ÁTFAGYOTT ÉS MÉG AZT MERED MONDANI, HOYG NE HOZAM BE A SZNÓBORDOT????
--megszeppenve- jólvan, ne velem kiabálj meg ne sértődj meg
-na köszi - és kiviharzottam,
Nem mentem utolsót csúszni.
3 óra tájékában elhagytuk Magyarország egyik legjobbnak tartott sípályáját, megfogadva, hogy ha az életünk múlik rajta sem tesszük be a lábunkat többet ide.
A múlt hétvégén kiautóztunk Donovalyba.
Őrzött parkolót 50 méternyire találtunk a pályától.
30 euróért váltottunk 2 perc alatt egész napos bérletet.
Sorban soha nem álltunk, sem a Hütténél, sem a felvonónál. Még kedvesek is voltak.
Cserébe mágneskártyás bérletet kaptunk, a zsebemből elő sem kellett vennem a beléptető kapuhoz érve.
A felvonó pedig 6 személyes beülős, illetve minden 6-7-ik zárt kabinos.
A pálya pedig... szintkülönbség 488méter.
A leghosszabb pálya hossza (KÉK) 6km.
Mindezt 2,5 órányi autózásra Bp-től.
Mondjam tovább?
Zoltán
Ha van jó sztorid, fotód, videód, kérdésed, élménybeszámolód vagy bármi ötleted, írd meg!
