"Szezon előtt kis nosztalgia a tavalyi évről. Ha tetszik, rakjátok ki!" Ezzel a levélkével küldte el davidpeter az idei tél első, egyeseknek talán PR-illatúnak tűnő biztosítási sztoriját a Hüttének. Hogy a céges dicséret ellenére kirakjuk, annak nem csak az az oka, hogy nem tudok elképzelni olyan PR-ost, aki képes lenne ilyen hosszú (ráadásul a cég kekeckedését is bemutató) levelet írni, hanem hogy valóban vannak benne tanulságok a franciaországi sízésről. Na meg, hogy jóindulatúak vagyunk és elhisszük, hogy vannak olyan esetek, amikor a biztosító tényleg fizet.

Egy rövidnek nem mondható történetet szeretnék ez úton megosztani a nagyérdeművel arról, hogy bár nem megy semmire az ember a biztosítással, mégis megéri kötni.

A dolog egy tavalyi francia buszos síúton esett meg, St. Gervais-ba mentünk egy 6 fős baráti társasággal. Az idő lehetett volna kicsit szebb, alul a pályák havasabbak, de alapjában minden full extrás volt a harmadik napig. Akkor ugyanis úgy döntöttünk, hogy élünk a szervezők adta lehetőséggel és pár Euroért elruccanunk egy másik közeli síterepre, ahova szintén érvényes volt a bérletünk. Ez több szempontból volt hiba: először is itt az idő tényleg pocsék volt. Szél, tejföl szerű köd, (kegyetlen) hideg, minden, amitől a kihívás kedvelő sízők beindulnak, a józanok pedig hazamennek. Sajnos a remek látási viszonyok között egy átkötő pályán elnéztem az egyik kanyart és túlságosan levágtam a szerpentint, aminek esés lett a vége. Ott még nem tudtam, hogy gond van, boldogan síeltem zárásig még kb. 4 órát (mert én a kihívás kedvelő vagyok), majd lejöttem a hegyről. Lecsatolásnál aztán a nagy mennyiségű lábamon és a bakancson szétfolyó vér egyértelművé tette, hogy valami gubanc van, nevezetesen a síléc éle az esésnél szépen felvágta a nadrágomat, az aláöltözetemet és végül a lábamat is…

Lévén előre látó ember vagyok, túlbiztosítva érkeztem: EU TB kártyám mellett ott lapult nálam Allianz-os biztosítási kötvényem is, így nem rettentem meg túlságosan a dologtól. Barátaim hamar kiderítették, hogy hol van a közelben orvosi ügyelet, ami ráadásul az épp akkor induló ingyenes síbusszal egyébként is klasszul megközelíthető, de az esetet látva a sofőr még egy plusz megállót is beiktatott, hogy nekünk minél könnyebb legyen. Hála érte.

Az ügyeleten gond nélkül fogadtak, bár vagy 45 percet kellett várni, de sebaj, a magyar egészségügyön nevelkedtem, ez meg sem kottyant. A doki jól beszélt angolul (az asszisztens nem, de hajlandó volt kommunikálni, így ott is jól megértettük egymást), és a lábamat szépen összerakták. Eddigre már felhívtam az Allianz megfelelő számát, ahol megtettem a kárbejelentést, és kérdeztem, hogy mi a teendő. Gond egy szál se, a rendelőnek bankon utalják a pénzt, térítik a tönkrement felszerelésemet és még a síbérlet hátralévő részét is. Ó, de jó, gondoltam. Hát nem…

Először is a rendelő nem fogadta el se az EU TB-kártyát, sem a biztosítási kötvényt. És akkor itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy Franciaországban a magán egészségügyi ellátó intézmények (amilyen ez is volt, csak először nem tudtuk) nem fogadják el a biztosítási kötvényt azonnali fedezetként, a TB kártyát meg aztán pláne nem. Ok, mondja az egyszeri kommentelő, akkor miért nem mentetek államiba? Egy: nem tudtuk, hogy ez nem az. Kettő: nem tudtuk, hogy nem jó nekik a biztosítás. Három: és mint utólag kiderült, a legközelebbi ilyen 20 km-re volt, ahova eljutni mondjuk picit több idő lett volna. És bár addig egész jól bírtam a dolgokat, amikor megláttam, mennyi vörös lé tud belőlem kijönni, elbizonytalanodtam és inkább orvost akartam látni.

Nem baj, barátnál szerencsére volt pénz (igaz kevesebb, mint kellett volna, de miután az asszisztens látta, hogy tényleg nincs nálunk, csak 67 Euro, adott egy 10 Euros „kedvezményt”). Kifizettük.

Jön a következő vicces rész: hogyan megyünk a szállodához vissza a másik faluba? És itt már tényleg nem rejthetem véka alá, hogy mennyire belopták magukat a szívembe a franciák, mivel az asszisztens hölgy felajánlotta, hogy munkaidő után elvisz minket, mivel épp úgyis arra megy. Duplán hála néki… Pláne, mert ugyan utólag téríti a taxit a biztosító, akkor épp nem tudtunk volna neki újabb 80 (!) Eurot előteremteni. Hogy miért ilyen drága? Mert taxiállomás is csak 20 kilométerre van, és az idejövetelt is kiszámlázzák.

Utána már sok dolog nem volt hátra, én a szállodában stagnáltam (és ápoltam azon társamat, aki időközben a dúló influenzajárványba tenyerelt bele) és utunk végeztével egyben hazaértem, immár Magyarországra. Már ekkor sejtettem, hogy ez a dolog nem lesz egyszerű, ugyanis a síbérletemről eleve nem kaptam számlát az utazási irodától, hiába kértem. Hogy miért, arra csak vállvonogatás volt a válasz. A keycard viszont a biztosítónak nem volt jó.

Otthon biztosítási iroda, kárfeldolgozás. A telefonban ugyan mondták, hogy a cuccaim kelleni fognak, mert felbecsülik a kárt, illetve az értéküket, de az irodában nem kérték, csak az orvosi számlát és azt, hogy mennyibe került a ruha. Sebaj, ők tudják.

Persze nem, de nem lövöm le egyből a poénokat. Az orvosis pénz rendben utalódott, egy hét alatt már a számlámon volt, ellenben a síruházatom ára még egy hónap után sem. Telefon, hogy mi van:

- Hát mi küldtünk levelet, amiben le van írva, hogy szakértői vélemény kell a ruhák értékéről és a bennük esett kárról.

- Micsoda?

- Szakértői vélemény.

- És olyat hol szerezzek?

- Talán egy sportboltban.

- Kössz…

Egyébként a levél is megjött, a postának csupán két és fél hét kellett hozzá a feladástól számítva.

Szóval szakértői vélemény. Találtunk egy síkölcsönzőt, ahol vállalták, hogy adnak ilyet. Ok, hurrá, ezzel minden megvan, hisz a véleményben benne volt minden: a ruházat javíthatatlan (negyven centis vágással, ami az összes réteget és a fő varrásokat legyalulta, ez nem csoda, pláne, hogy addigra a bélés egy része is elhagyta addigi lakhelyét). Az értékét is megbecsülték (ami azért jó, mert a számlát már két éve elhánytam. Én vagyok a hülye…)

Öröm és boldogság, papírok beküldése, anorák kidobása. (Mondtam már, hogy nem jött ki a bélésből és a vízálló rétegek közül a vér?)

Papírok elküldése (e-mail), egy hét múlva telefon. Nincs a papír a rendszerben. Sebaj, levél újra, most már be is érkezik.

Következő vicces rész:

- Kéne a számla.

- Az nincs.

- Jó, akkor a ruha.

- Azt kidobtam.

- Miért?

- Mert gusztustalan az alvadt vér.

- Aha…

De egyébként is, ha a ruhából ők mindent tudnak, akkor mi a hóhérnak kellett nekem „szakértői véleményt” szereznem? Semmi gond, megoldják. Meg is oldották, csak egy papír kellett még pluszba és bő két és fél hónap után meg is jött az összes pénz. Jeah…

És mi a tanulság?

Egy: hiába van biztosítás, nagyokat szívhatunk, ha nincs nálunk sok KP.

Kettő: biztosítást igenis megéri kötni. Ugyan nem volt sima a menet, de a biztosító minden káromat megtérítette, még akkor is, ha néha én voltam a hülye. És ha lett volna eszem, még mást is megtérített volna, ugyanis ilyen esetben 100 Euroig fizetik pl. a telefonköltséget és bármi egyebet, ami kell (pl. Betadine a sebkezeléshez). Úgyhogy mindenkinek csak ajánlom, hogy kössön biztosítást, és ajánlom a szöveg elején említett társaságot is. A biztosítás kb. 5 ezer forint volt, a visszafizetett összeg majdnem 80.000. Igazából nem is kötözködtek, mert bár sok nyűg volt, a kárigényt, annak jogosságát és mértékét nem kérdőjelezték meg. Plusz sokkal nyugodtabb voltam, amíg meg nem tudtam, hogy a rendelőben úgyse ér semmit. (De ti már nem lesztek azok, hehe…)

Három: olvassuk el, hogy mire terjed ki a biztosítás és mire NEM. Jó tudni, hogy ne érjen meglepetés és minél többet ki lehessen menteni a helyzetből.

Szóval végeredményben a dolog jól sült el, ha nem is tökéletesen. Mire megjött a pénz, már nem árultak síruházatot, így lemaradtam a szezonvégi kiárusításokról, de legalább nem buktam el a dolgot teljesen, sőt, az elmaradt élményen (még három nap síelés) kívül alig vesztettem valamit. Hasonló, „szerencsés” ügyeket kívánok másoknak is!

Akinek meg még nem esett volna le: elindult a Hütte! Vagyis várjuk a vicces, szomorú, tanulságos vagy elrettentő sztorikat pályákról, balesetekről, biztosításokról, berugásokról, ugrásokról, lesiklásokról vagy csak egyszerűen a gyönyörű havas hegyekről. Ide tessenek írni kérem!

[Fotó St.Geravis-ról: lockenkopf]