Elmúltál harminc és az az eszement ötleted támadt, hogy pont most fogsz megtanulni élve lecsúszni nem erre tervezett lejtőkön? Csakis a dugás állhat a háttérben. Vagy múlt időben értve, azaz hirtelen gyereked lett, aki előtt ciki lenne, ha a papa nem tudna féllábas trükköket mutogatni a fekete pályán, vagy jövő időben értve, miszerint le szeretnél varrni egy ellenkező/azonos nembéli síbajnokot. Te szegény, ha tudnád, hogy egy sítúrán tényleg mindenki az ágyra vágyik, de a legkevésbé sem pikáns értelemben. Na mindegy, te elszántad magad, de mivel fingod nincs a síelésről, kapásból el sem tudod dönteni, hogy sízni vagy snowboardozni kéne. Az ismerősöket kérdezgetni hülyeség, mert mindegyik a maga műfajára fog esküdözni. Majd én megmondom: vita nincs, snowboardozni kell.

Nem azért, amit mondani szoktak, hogy "azt hamarabb meg lehet tanulni". Annyira hamar egyik sem történik meg, hogy a hátralévő életed elegendő legyen hozzá. Hanem azért, mert snowboarddal bárhol és bármikor legálisan lehet üldögélni a pályán, úgy, hogy senki se vessen rád szánakozó pillantásokat. Monddd ki magadban: "sosem fogok úgy síelni, mint Ivica Kosztelics. Viszont bőven ülhetek pont úgy a hóban, mint Terje Hakonsen". Az már csak mellékes bónusz, hogy ha snowboadozol, maximum egy darab felszerelési tárgyat felejthetsz ott a hütte előtt. Félreértés ne essék: a sízés nyilván ősibb, szebb és nemesebb sport, de ha gyáva vagy, hiú és konfliktuskerülő, nem vitás, hogy melyik a te választásod. Azzal együtt, hogy deszkával sokkal megalázóbbakat lehet esni, ha meg kevés lendülettel ráfutsz egy vízszintes szakaszra, gyalogolhatsz a mély hóban. Ha elkap a hamis sportlendület, mindig gondolj arra, milyen jó leroskadni egy kicsit a hóba a hatodik gerincre zuhanás után. Ez egy sorozat, úgyhogy nem meglepő módon folytatása következik.