Az első részben megállapítottuk, hogy hiába menőbb a sízés, túlkoros kezdőknek snowboardozni kell, mert ez a műfaj legálisan engedi a pályán üldögélést. Az is kiderült, hogy sítúrán nehéz szexuális kapcsolatot létesíteni, de még nem fejtettem ki, miért.

Az első snowboarddal megtett méterek egyenesen félelmetesek, mindaddig, míg perceken belül rá nem jössz, hogy az egyik irányba képes vagy hirtelen is kanyarodni. (Ezt úgy kell csinálni, hogy a hátsó lábadra helyezed a testsúlyodat, az első lábaddal pedig a tervezett irányba mozdulsz, mire vagy az égnek mered a deszka eleje, amikor is hátra esel, vagy a hóba fúródik, akkor arcra zuhansz.)

Innentől kezdve nem kell attól rettegned, hogy a megvadult deszka hátán egészen a buszparkolóig fogsz lecsúszni. Nem, hiszen a gyorsulás legkisebb jelére kanyarodni fogsz egyet, majd fura pattanó mozdulattal, megfeszítettjézus-kéztartással a hátgerincedre esel. Vagy arccal előre a hóba, főleg ha éles jégdarabok borítják a pályát. Ez biztonságérzetet ad a tériszonyos és a fenyő-, illetve sebességfóbiás próbálkozóknak is.

Ne lepődj meg, ha egész sokáig csak egy irányba leszel képes kanyarodni. Ez természetes tünet és remekül lehet alkalmazkodni hozzá. Mondjuk balra tudsz úgy-ahogy fordulni. Ebben az esetben a jobbkanyarokban alapértelmezetten  elesel, a balosoknál túlkompenzálsz, meggondolatlanul gyorsítasz és még nagyobbat zakózol. Ennek van ritmusa, amit könnyű tartani a síliftig.

Ezek után - legyél nő, férfi vagy bármi ezek közt - sötétedésre nyilvánvalóan képtelen leszel nemhogy a szexuális aktusra, de három közepesen szellemes mondat kimondására is. A sítúrák - főleg az elején - a testiségről szólnak ugyan, de nem a fogalom léha értelmében.

A következő részben tovább elemezzük az esést, mint a kezdő öreg snowboardos alapvető létállapotát.