Ahogy korábban ígértem, Európa embert próbáló sípályái után most az amerikai és kanadai terepek következnek. Ahogyan az előző poszt, úgy ez is a Condé Nast Traveler gyűjteménye alapján készült. Függőlegeshez közelítő jégfalak, sziklák és szabadesés sílécekkel – borzongjunk vagy éppen vágyakozzunk együtt ezekre az extrém helyszínekre!

A Barstool Ski Races története 38 évre nyúlik vissza. Az egész egy álmos kisváros, a Montana állambeli 331 lakosú Martin City egyik bárjában kezdődött. A helyi legenda szerint egy csapat idős vendég éppen a bárban időzött, amikor a betérő síelők arra biztatták őket, töltsék inkább kint, síeléssel az időt. A törzsvendégek erre azt mondták, hogy rendben van, de csak akkor, ha nem kell megválniuk a bárszéküktől.

Forrás: mashable.com

Ezt úgy sikerült megoldani, hogy léceket erősítettek a bárszékekhez, és ezeken az alkalmatosságokon siklottak a hóban – a sörükkel a kezükben, természetesen.

Az eseményre azóta minden évben sor kerül, és lassan ez lett a település fő attrakciója (nem volt sok konkurencia). A Barstool Ski Races-t mindig februárban rendezik meg, a Cabin Fever Days keretében.

A versenyen három kategóriában lehet indulni: az elsőbe azok a székek tartoznak, amelyekhez sítalpakat erősítettek, a másodikban a kormányozható “járművek” versenyeznek, a harmadik osztály pedig a show-ra hajtó résztvevőké. Gyakorlatilag bármivel le lehet siklani – néhány évvel ezelőtt egy negyvenes éveiben járó hölgy egy rúdtánchoz használatos rúddal indult.

Forrás: mashable.com

A Barstool Ski Races nem egy biztonságos műfaj, a résztvevők komoly sérüléseket is kockáztatnak. A gyakorlóköröket mindig szombaton tartják, de ez egyben vízválasztó is: sok versenyző annyira másnapos vasárnap, hogy egyszerűen képtelen részt venni a döntőn.

A világ legmagasabban fekvő síterepe épülhet meg öt éven belül Tibetben, Lhásza közelében – írja a Travelo. A projektről még nem sok minden tudni, csak azt, hogy a 2022-es kínai téli olimpiai játékokra készülő versenyzőknek akarnak ideális felkészülési körülményeket teremteni. A jelenlegi csúcstartó a 4516 méter magas Jádesárkány-hóhegység pályája, úgyhogy ennél biztosan magasabban lesz az új terep.

A lhászai Potala Palota és a környező hegyek (A fotó innen van.)

Nem mintha Tibet ismeretlen lenne a téli sportolók körében: de eddig a többség nem kiépített síterepek miatt érkezett, hanem  sítúrázó és freeride snowboardozó volt, akik a csúszás előtt maguk mászták meg a csúcsokat. Több ezres csúcsból pedig akad pár: öt nyolcezres, hetvennél több hétezres és ezernél több hatezres található a térségben – írja a Telegraph.

Fotó: Gutshofzillertal.at

Emlékeztek, melyik volt életetek legmeredekebb pályája? Én hiába síelek már húsz éve, nem nagyon merem kipróbálni a legdurvább feketéket – a legjobban azt utálom bennük, hogy ha elesem, a komplett felszerelésem lemegy a völgybe. Mások viszont kifejezetten sportot űznek abból hogy a függőlegeshez leginkább közelítő meredekségű pályákon zúznak lefelé. Mai posztunk, mely a Condé Nast Traveler gyűjteménye alapján készült, nekik szól. Íme Európa legdurvább havas lejtői:

Életre szóló élményben volt része annak az ötfős csoportnak, amelyik az észak-indiai Gulmarg lejtőin síelt. Találkoztak ugyanis egy hópárduccal - és megúszták az esetet.

Az eseményről a csapat egyik tagja, az ausztráliai Own Lansbury számolt be a Facebookon. Videót is készített a síelésről, így sikerült a nagymacskát is megörökítenie, írta a mashable.com.

A csapat kb. egy percig nézett farkasszemet a ragadozóval. Aztán a hópárduc hirtelen a túravezető, az egyesült államokbeli Dave Marchi felé mozdult, majd befutott az erdőbe és eltűnt."Megálltam, és láttam, hogy ott van a hóban, összekuporodva. Egy percig nézett minket" - írta a közösségi oldalon Lansbury.

Leopard in the snow in Gulmarg, Kashmir from PreviousNext on Vimeo.

A hópárducok veszélyeztettek, és életterüket komolyan fenyegeti a klímaváltozás. Bundájuk rendkívül értékes a szőrmepiacon, vadászatuk miatt az 1960-as években a vadon élő példányok száma 1000-re csökkent. A Himalája indiai területein a becslések szerint kb. már csak 500 példány él, míg korábban 4000-re becsülték a számukat.

A hópárduc a Wikipedia szerint általában alkonyatkor vagy éjszaka indul vadászni. Étrendjébe főként a hegyvidékeken élő vadjuhok, szarvasfélék és vadkecskék, valamint vaddisznók tartoznak, de megtámad bármilyen állatot, amit csak el tud ejteni, még akkor is, ha akár háromszor is nagyobb nála.