Rég volt már olvasói sísztori, most elővettünk egyet Hütte anyó levelesládájából, melyben Attila élete első síelése alkalmával elhagyja a lécét.
Hello,gondoltam megosztok egy jópofa történetet, ami velem esett meg életem első síelése alkalmával.Szerencsére a körülmények tökéletesek voltak, kb. 180 cm hó fedte hegyoldalakat. Be is fizettünk egy kétnapos oktatásra, miután a 3. napon már önállóan, újdonsült önbizalommal, bérelt síléceinkkel a lábunkon siklottunk lefelé egy haverommal a pályán. Egyszer csak jött az ötlet: "Te, a másik pálya mellettünk sokkal izgibb, vágjunk át!" A gondolatot tett követte, lefordulva a pályáról átcsúsztunk a két pályát határoló, nem ratrakolt hóba.És itt jött a meglepetés, kb. nyakig elsüllyedtünk a hóba. Hogy úgy mondjam, majdnem becsináltunk, mire kiástuk magunkat a hóból, de az igazi meglepi az volt, hogy az egyik lécem leoldott, és szőrén-szálán eltünt a hóban.Lassan a röhögés részemről átváltott pánikhangulatba, mikor tudatosult bennem, hogy a mai napnak lőttek, és hogy valószínűleg bakancsban kell kb. 800 m szintet megtennem lefelé a pálya aljáig, meg magyarázkodnom a kölcsönzőben.Szerencsére az úgy fél órán át tartó, síbottal elkövetett böködés meghozta az eredményét, meglett a léc, és pár perc múlva rongyyá ázva szürcsölgettük a forró teát a hüttében.ÜdvAttila
Tudtok jobbat? Vagy rosszabbat? Ha van hasonló vagy egészen más, vidám vagy tanulságos, balesetes, biztosítós, mulatós, lesiklós, felvonós sztoritok, esetleg leírnátok, miért szeretitek/utáljátok ezt vagy azt a pályát, szállást miegymást, vagy csak egyszerűen történt veletek valami szokatlan valamelyik síelésetek során, ne habozzatok! Írjátok meg rögtön a Hüttének!
