Ahogy korábban ígértem, Európa embert próbáló sípályái után most az amerikai és kanadai terepek következnek. Ahogyan az előző poszt, úgy ez is a Condé Nast Traveler gyűjteménye alapján készült. Függőlegeshez közelítő jégfalak, sziklák és szabadesés sílécekkel – borzongjunk vagy éppen vágyakozzunk együtt ezekre az extrém helyszínekre!
Great Scott (Snowbird, Utah, USA)
A Great Scott háromszáz méteres szintkülönbségével és negyven százalékos lejtésével olykor a gyakorlott síelőket is meghátrálásra készteti. Egészen szerencsés dolog egyébként itt meggondolni magunkat, mert sok más extrém pályával ellentétben itt legalább vissza lehet jutni a közeli felvonóhoz. Aki mégis nekiindul a pályán, azt a porhó alatt sunyin megbújó kövek és sziklák, illetve nagy szintkülönbségek várják szeretettel. Az alábbi videón azt lehet látni, hogy egy 11 éves hogyan birkózik meg a feladattal:
Corbet's Couloir (Jackson Hole, Wyoming, USA)
Az ilyen extrém terepeken elindulni a legnehezebb, utána már úgy van vele az ember, hogy innentől muszáj végigcsinálni. Ezen a hírhedten nehéz pályán az indulás különösen szívatós: gyakorlatilag egy négy-hat méteres zuhanással indul a buli egy szűk sziklafolyosóban. Persze itt még messze nem vagyunk túl a nehezén, a további utat sziklák szegélyezik. Aki járt már itt azt mondja, nem sokat lendít az ember bátorságán, hogy az első ugrás pontosan jól látszik a sífelvonóból ami a couloir fölött halad át, így ha eltaknyolunk, mindenki látni fogja.
Delirium Dive, Sunshine Village (Banff, Kanada)
Annyira gyakoriak itt a lavinák, hogy jeladó és ásó nélkül, valamint egyedül a pálya közelébe sem engednek. Nem ritka, hogy helikopterrel kell az ötven százalékos lejtőről megmenteni a bajba jutott síelőket. És persze a helyi kórházban is gyakori vendégek a pálya kipróbálói.
Couloir Extreme (Whistler Blackcomb, Kanada)
Az akkoriban még Saudan Couloir névre hallgató, meglehetősen para pályán 1987-ben rendezték az első tavaszi extrém síversenyt. A 760 méteres szintkülönbséggel bíró pályára egy idő után ráragadt a beszédes Couloir Extreme név. A jó benne, hogy tetejéről csodás panoráma nyílik a környező hegyekre, a rossz, hogy a síelők gyakrabban érnek seggen csúszva a végére, mint állva. Ebben a videóban az látszik, mennyit tököl az ember, mire neki mer lódulni a dolognak. Nekem már az is heveny szívdobogást okozott, ahogyan a pálya tetején nézelődik az illető:
Rambo (Crested Butte, Colorado, USA)
Végezetül íme az 55 százalékos lejtésével Észak-Amerika legmeredekebb sípályának tartott Rambo – Nomen est omen, ugye. A bazinagy buckák és a szabadesés-közeli állapot itt is az alapélmények közé tartoznak. A pálya cserébe nagyon rövid, csupán 300 méteres. Ma úgy néz ki csupa extrém gyerekes videó jön szembe, itt egy tízéves teljesíti a pályát:
Próbáltátok már valamelyiket?