Néhány napja az Alpokon átkelő magyar seregek kapcsán kerültek szóba félig viccesen a snowboardos íjászok. Nos a sízés és az íjászat egyáltalán nem áll messze egymástól (és nem csak úgy függnek össze, hogy lestrapált lécekből állítólag remek íj készíthető). Ha biatlon több ezeréves történelmét emlegetik, akkor elkerülhetetlen, hogy a sííjászatra gondoljunk, annál is inkább, mert néhány száz évvel ezelőttig sok ezer ember mindennapi megélhetését jelentette ez a "sport". Furcsa, hogy Magyarországon, ahol azért ha siklani nem is, de futni való havas hely akad, alig ismerik...
Meglepő az is, hogy nem valahol a sarkkörön túl találták ki újra a ski archery-nek - röviden skiarc-nak- keresztelt sportot hanem Olaszországban, mégpedig 1983-ban. 1991 óta pedig a FITA, vagyis a Nemzetközi Íjászszövetség és is elismeri, azóta vannak pontos szabályai. Ezek egyébként nagyjából megfelelnek a sílövészetének. Két pozícióból kell lőni (térdelve és állva), a verseny során nem lehet levenni a léceket (térdelő helyzetben kioldozhatja a versenyző, de végig érintenie kell). 18 méterről kell eltalálni egy 16 centis táblát - akinek nem sikerül büntetőkört kap a nyakába. Nagyjából ennyi, (egészen pontosan meg itt egy részletes pdf a FITA honlapjáról)
Egy lelkes amcsi versenyző jin-jang sportnak nevezte, mert hogy az egyik pilanatban pörögnöd kell ezerrel, a másikban meg teljes nyugalomba merülni. Aki már kipróbálta, vagy életében látott hús-vér sííjászt, írja meg, hogy milyen.
Forrás: archery.org Fotók: skiarchery.com