Az októberi csúszás már rég volt, így kapva kaptunk az alkalmon, hogy a semmeringi pálya megnyitott. A kora hajnali ébredés és egy laza két és fél órás út után enyhén szemerkélő esőben a szinte üres alsó parkolóban, majd gyors szedelőzködés után a pénztáraknál találtuk magunkat.

Jegyárak:
felnőtt: 33,5 euro, gyerek: 17,0 euro
További részletek itt.

Eddigre a eső is elállt. A két semmeringi hegy közül mi a Stuhlecket preferáljuk, a nagyobb magasság és a több pálya miatt, bár az éjszakai síelés a Hirschenkogel mellett szól.

A csúcson a liftből kiszállva először a hátsó völgybe menő húzós lift hiánya tűnt fel, majd az új 6 üléses alsó állomása, az egykori tubing pálya helyén.

Elmúltál harminc és az az eszement ötleted támadt, hogy pont most fogsz megtanulni élve lecsúszni nem erre tervezett lejtőkön? Csakis a dugás állhat a háttérben. Vagy múlt időben értve, azaz hirtelen gyereked lett, aki előtt ciki lenne, ha a papa nem tudna féllábas trükköket mutogatni a fekete pályán, vagy jövő időben értve, miszerint le szeretnél varrni egy ellenkező/azonos nembéli síbajnokot. Te szegény, ha tudnád, hogy egy sítúrán tényleg mindenki az ágyra vágyik, de a legkevésbé sem pikáns értelemben. Na mindegy, te elszántad magad, de mivel fingod nincs a síelésről, kapásból el sem tudod dönteni, hogy sízni vagy snowboardozni kéne. Az ismerősöket kérdezgetni hülyeség, mert mindegyik a maga műfajára fog esküdözni. Majd én megmondom: vita nincs, snowboardozni kell.

(fotó: ZAUBERBERG SEMMERING)
Csütörtökön megindultak a liftek a rövid távú magyar portyázók egyik favoritján, a Bécs-közeli Semmeringen. Szombaton lesz a hivatalos idénynyitó, aki ilyenre gerjed, az megnézheti Michaela Dorfmeistert, amint teszteli a december 28-án és 29-én rendezendő Világ Kupa-futam lejtőjét. A felnőtt nepjegy 30,5, a gyerekjegy 16 euró.

Egy napja még mindenki optimista volt, hogy a hétvégére megnyithat minden komolyabb hazai síterep, most már úgy néz ki, inkább csak kivétel lesz, aki megpróbálja. Például Mátraszentistván, ők továbbra is állítják, hogy két lifttel beindulnak a felső pályák. Visegrádon pénteken még egy pályát megnyitnak, de lehet, hogy szombatra a meleg elrontja a szórakozást. Bánkúton sem valószínű, hogy működjenek a komolyabb lejtők, úgyhogy irány Ausztria.

Lazac- és pisztránghorgászati okokból kifolyólag mindig is el szerettem volna menni Kanadába. Dora the Explorer velem ellentétben meg is tette ezt, és príma blogot ír a kalandjairól Calgaryban, ahol él. Itt egy remek poszt tőle a NapiCalgary blogon arról, hogy milyen a Sziklás-hegységben síelni, ha arra vetődik az ember. Egy ksi ízelítő:

Más-e Kanadában sízni, mint Európában? Kicsit igen. Sokkal több a snowboardos, a hüték előtt pihenő lécek 80% board. Itt ez kicsit divatosabb, talán, mert közeleb van a gördeszkás, térdig érő ülepűfarmeros, kutyaláncos, kapucnis szubkultúrához. A melegedő pultjánál felejtsd el a mákosvaníliás germknödelt, a mustáros wurstel párocskákat és még véletlenül se kérj jagerteat. Kanadában be kell érned a papírpoharas Starbucksszal és a szokásos hamburger sültkrumpli combóval. Láttunk olyan sízőt, aki a féliteres kávéspoharat szorongatva araszolt a felvonóhoz a sorban. A sídivat viszont nagyjából ugyanaz, mint otthon, talán nagyobb hangsúlyt fektetnek a biztonságra. Ennyi bukósisakot legutoljára versenyen láttam. Safety first, as usual!