Elmúltál harminc és az az eszement ötleted támadt, hogy pont most fogsz megtanulni élve lecsúszni nem erre tervezett lejtőkön? Csakis a dugás állhat a háttérben. Vagy múlt időben értve, azaz hirtelen gyereked lett, aki előtt ciki lenne, ha a papa nem tudna féllábas trükköket mutogatni a fekete pályán, vagy jövő időben értve, miszerint le szeretnél varrni egy ellenkező/azonos nembéli síbajnokot. Te szegény, ha tudnád, hogy egy sítúrán tényleg mindenki az ágyra vágyik, de a legkevésbé sem pikáns értelemben. Na mindegy, te elszántad magad, de mivel fingod nincs a síelésről, kapásból el sem tudod dönteni, hogy sízni vagy snowboardozni kéne. Az ismerősöket kérdezgetni hülyeség, mert mindegyik a maga műfajára fog esküdözni. Majd én megmondom: vita nincs, snowboardozni kell.

Egy napja még mindenki optimista volt, hogy a hétvégére megnyithat minden komolyabb hazai síterep, most már úgy néz ki, inkább csak kivétel lesz, aki megpróbálja. Például Mátraszentistván, ők továbbra is állítják, hogy két lifttel beindulnak a felső pályák. Visegrádon pénteken még egy pályát megnyitnak, de lehet, hogy szombatra a meleg elrontja a szórakozást. Bánkúton sem valószínű, hogy működjenek a komolyabb lejtők, úgyhogy irány Ausztria.

Lazac- és pisztránghorgászati okokból kifolyólag mindig is el szerettem volna menni Kanadába. Dora the Explorer velem ellentétben meg is tette ezt, és príma blogot ír a kalandjairól Calgaryban, ahol él. Itt egy remek poszt tőle a NapiCalgary blogon arról, hogy milyen a Sziklás-hegységben síelni, ha arra vetődik az ember. Egy ksi ízelítő:

Más-e Kanadában sízni, mint Európában? Kicsit igen. Sokkal több a snowboardos, a hüték előtt pihenő lécek 80% board. Itt ez kicsit divatosabb, talán, mert közeleb van a gördeszkás, térdig érő ülepűfarmeros, kutyaláncos, kapucnis szubkultúrához. A melegedő pultjánál felejtsd el a mákosvaníliás germknödelt, a mustáros wurstel párocskákat és még véletlenül se kérj jagerteat. Kanadában be kell érned a papírpoharas Starbucksszal és a szokásos hamburger sültkrumpli combóval. Láttunk olyan sízőt, aki a féliteres kávéspoharat szorongatva araszolt a felvonóhoz a sorban. A sídivat viszont nagyjából ugyanaz, mint otthon, talán nagyobb hangsúlyt fektetnek a biztonságra. Ennyi bukósisakot legutoljára versenyen láttam. Safety first, as usual!

Egyik kedvenc Budapest-közeli pályánk a hivatalosan Nagyvillámnak, a helyiek által inkább Mogyoró-hegynek nevezett visegrádi síterep. Hozzám hasonló harminc pluszos síszüzek és gyermekek számára ideális helyszín. Az tuti, hogy ide vezet föl a legszebb út a hazai pályák közül, de a Dunakanyar-panoráma még Ausztriában is versenyképes lenne, pedig ott ugye nem állnak rosszul a kilátással. Az előbb felhívtam a tulajt, aki elmesélte, hogy jelenleg 13 centis a hó a lejtőn és vadul hóágyúznak, így a hétvégén már meg is nyit Nagyvillám. Idén már hat felvonó fog működni, az újdonság a sport helyett a tudatmódosítókat választók kedvence, a tubingpálya felvonóval. Ez az a felfújt gumibelsőhöz hasonló izé, amiben az ember tehetetlenebbül száguld lefelé, mint egy amerikai lakáshitel-bróker.

A rettenetes vihar ellenére, ami október utolsó napján letarolta az erdőt, törzsekkel borította el a sípályákat és felvonóoszlopokat döntött ki, Bánkút a többi magyar pályával egy időben nyit, sőt kicsit még meg is előzve az átlagmezőnyt, igaz egyelőre csak a gyerekek szórakozása biztos.

A vihar a legnagyobb kárt a hármas számú pályában okozta (ez a hosszabbik piros). Aki lelkes, és jó erőben van, azt a síklub most szombaton, 29-én reggel kilectől várja egy kis hangulatos felvonóoszlop-állításra. (Aki a Hüttén olvas erről először, és elmegy segíteni, ha tud, küldjön fotókat, csinálunk belőlük postot.) Ettől függetlenül csütörtök reggel indul a szezon, igaz csak a két gyerekpályán, a hetesen és a nyolcason. A tolókaros felvonókon 90 forint egy menet. (Én itt éltem át az első gerincroppantó eséseket snowboarddal, így első kézből állíthatom: gyerekeikkel együtt síelni tanuló lejtőszűz szülőknek is pont megfelel ez a két pálya.) A síklub egész jól frissülő weboldalán azt írják, hogy elképzelhető, hogy az egyes számú, 600 méter hosszú fekete pálya melletti A felvonót szombaton beindítják. Ez sem kevés ahhoz képest, mit művelt az október végi, majd egy novemberi újabb szélvész az erdővel.