Hurrá Eplény!

"Páris, az én Bakonyom", így szól Ady egyik kiváló versének címe, mely a magyar ugaros vonalon mozog és csak egy metaforaként láttatja velünk a Balaton felvidék egyik "hegységét", a Bakonyt. Na most én ha verset írnék Ady nyomdokaiba lépvén, akkor annak a "Bakony, az én Alpokom" címet adnám. Ami amúgy teljesen irreleváns.

Az első részben megállapítottuk, hogy hiába menőbb a sízés, túlkoros kezdőknek snowboardozni kell, mert ez a műfaj legálisan engedi a pályán üldögélést. Az is kiderült, hogy sítúrán nehéz szexuális kapcsolatot létesíteni, de még nem fejtettem ki, miért.

Az első snowboarddal megtett méterek egyenesen félelmetesek, mindaddig, míg perceken belül rá nem jössz, hogy az egyik irányba képes vagy hirtelen is kanyarodni. (Ezt úgy kell csinálni, hogy a hátsó lábadra helyezed a testsúlyodat, az első lábaddal pedig a tervezett irányba mozdulsz, mire vagy az égnek mered a deszka eleje, amikor is hátra esel, vagy a hóba fúródik, akkor arcra zuhansz.)

Innentől kezdve nem kell attól rettegned, hogy a megvadult deszka hátán egészen a buszparkolóig fogsz lecsúszni. Nem, hiszen a gyorsulás legkisebb jelére kanyarodni fogsz egyet, majd fura pattanó mozdulattal, megfeszítettjézus-kéztartással a hátgerincedre esel. Vagy arccal előre a hóba, főleg ha éles jégdarabok borítják a pályát. Ez biztonságérzetet ad a tériszonyos és a fenyő-, illetve sebességfóbiás próbálkozóknak is.

Ne lepődj meg, ha egész sokáig csak egy irányba leszel képes kanyarodni. Ez természetes tünet és remekül lehet alkalmazkodni hozzá. Mondjuk balra tudsz úgy-ahogy fordulni. Ebben az esetben a jobbkanyarokban alapértelmezetten  elesel, a balosoknál túlkompenzálsz, meggondolatlanul gyorsítasz és még nagyobbat zakózol. Ennek van ritmusa, amit könnyű tartani a síliftig.

Ezek után - legyél nő, férfi vagy bármi ezek közt - sötétedésre nyilvánvalóan képtelen leszel nemhogy a szexuális aktusra, de három közepesen szellemes mondat kimondására is. A sítúrák - főleg az elején - a testiségről szólnak ugyan, de nem a fogalom léha értelmében.

A következő részben tovább elemezzük az esést, mint a kezdő öreg snowboardos alapvető létállapotát.

Laki és Gábor Obertauernben jártak, én is mentem volna velük, de letepert a mellhártyám. Voltak sejtéseim, hogy miből maradok ki, de erre nem számíthattam. Íme a két Hütte-közeli lejtőbajnok megráző beszámolója a hegyi emberek humoráról.

Elmúltál harminc és az az eszement ötleted támadt, hogy pont most fogsz megtanulni élve lecsúszni nem erre tervezett lejtőkön? Csakis a dugás állhat a háttérben. Vagy múlt időben értve, azaz hirtelen gyereked lett, aki előtt ciki lenne, ha a papa nem tudna féllábas trükköket mutogatni a fekete pályán, vagy jövő időben értve, miszerint le szeretnél varrni egy ellenkező/azonos nembéli síbajnokot. Te szegény, ha tudnád, hogy egy sítúrán tényleg mindenki az ágyra vágyik, de a legkevésbé sem pikáns értelemben. Na mindegy, te elszántad magad, de mivel fingod nincs a síelésről, kapásból el sem tudod dönteni, hogy sízni vagy snowboardozni kéne. Az ismerősöket kérdezgetni hülyeség, mert mindegyik a maga műfajára fog esküdözni. Majd én megmondom: vita nincs, snowboardozni kell.

Egy napja még mindenki optimista volt, hogy a hétvégére megnyithat minden komolyabb hazai síterep, most már úgy néz ki, inkább csak kivétel lesz, aki megpróbálja. Például Mátraszentistván, ők továbbra is állítják, hogy két lifttel beindulnak a felső pályák. Visegrádon pénteken még egy pályát megnyitnak, de lehet, hogy szombatra a meleg elrontja a szórakozást. Bánkúton sem valószínű, hogy működjenek a komolyabb lejtők, úgyhogy irány Ausztria.