Aki próbált már úgy síelést szervezni, hogy a társaság egy vagy több tagjának esze ágában sem volt lécet csatolni, tudja jól, milyen nehéz összeegyeztetni a különböző igényeket. Legyenek jó pályák a síelőknek és snowboardosoknak, de lehetőleg izgalmas látnivalók is, hogy a csapattal tartó nem síelők se unják halálra magukat a szállás-helyi boltok-wellness fürdő szentháromságában. A gasteini sírégióban is tisztában lehetnek ezzel a problémával: az elmúlt években olyan látnivalókkal pakolták tele a Stubnerkogelt, amikkel a társaság nem síelő tagjait is fel tudják csalogatni a hegytetőre, így nem csak a téli sportok megszállottjainak érdemes ide ellátogatni. Ilyen a 2300 méter magasan kifeszített függőhíd, és a két hátára esett, narancssárga pókra hasonlító kilátó is. 

Január végén egy hetet töltöttünk családommal Bad Hofgasteinben, választásunkban pedig komoly szerepet játszott, hogy itt a nem síelőknek is élményt nyújthat egy hegyen töltött nap. Reményeink be is igazolódtak, az Angertal felől érkező Senderbahn hegyállomását és a hegyi étterem teraszát összekötő, 2300 méter magasan kifeszített, száznegyven méter hosszú, csupán egy méter széles, kétszáz kilométer per órás szélnek is ellenálló függőhíd és a kilátó remek programnak bizonyult. 

A hidat a Bad Hofgasteinből Angertalig közlekedő, kettes rajtszámú síbusszal, majd Angertalból a Senderbahn nevű kabinos felvonóval közelítettük meg. Odafent szembenéztünk az adótoronyra festett farkassal,

megcsodáltuk az elénk táruló panorámát,

végül elindultunk a Bad Gasteinből induló Stubnerkogelbahn narancssárga hegyállomása felé.

Pár lépést követően jobbra meg is pillantottuk a hidat, ami egyébként közelebbről megvizsgálva nem is annyira rémisztő, mint amilyenre számítottunk. A hídig sícipőben eltotyogni a fagyott lejtőn kevésbé nyerő élmény, de ha a dülöngélő fakorlátos részen túl vagyunk, az acélkorlátnál már biztonságban érezhetjük magunkat.

Magán a hídon pedig félelem nélkül át lehet sétálni a túloldalra, bár ha megállunk, azért tud egy minimálisat lengedezni, de nem vészes. Jó időben a hegytetőt elözönlő rengeteg turista miatt kicsit ugyan nehéz zavartalanul átkelni rajta, de hát pont azért építették, hogy vonzza a népet. Egyébként a hét során azt tapasztaltuk, hogy a szikrázó napsütésnél egy fokkal rosszabb időben már határozottan kevesebben kirándulnak fel ide, így ilyenkor megállás nélkül átsétálhatunk, vagy fürtökben lógó turistacsoportok látványa nélkül fotózhatjuk a tereptárgyat.

Apropó fotó, a helyiek az egyedül kirándulókra is gondoltak, és elhelyeztek egy ingyenesen használható fotóautomatát is a híd tövében. Csak megnyomjuk a gombot, kisétálunk a hídon megjelölt fotó pontig, és húsz másodperc múlva repül a kismadár. A képeket pedig a síterep weboldalán lehet megnézni, letölteni vagy akár képeslap formájában e-mailben tovább is lehet küldeni. Jó tudni, hogy az ingyenes wifi meglepően jól működik a régió felvonóinak közelében, így már tolhatjuk is ki Facebookra, hogy mennyire bátrak vagyunk, hogy át mertünk kelni a hídon. (Azt másoknak nem kell tudni, hogy még az ötévesek is gond nélkül átmenetelnek rajta.)

A híd mellett két kilátót is meglátogathatunk, ha már erre járunk: az egyiknek Glocknerblick a neve, és a hegyi étteremtől egyenesen kell hozzá elindulni, egy bárki számára kényelmesen végigjárható úton. A másik, Felsenweg névre hallgató, sziklába épített, acélból készült ösvényen, majd egy kisebb függőhídon megközelíthető kilátót ugyanerre, de jóval lejjebb találjuk. Mivel utóbbit strapásabb megközelíteni, ezért mi úgy döntöttünk, majd talán inkább egy nyári kirándulás alkalmával nézzük meg.

A Glocknerblick felé félúton egy emlékhelyet találunk: Lois Schafflinger lavinaszakértő és síoktató itt hunyt el lavinabalesetben 1987-ben.

A hét méter átmérőjű, fából és fémből épült kilátónál megismerkedhetünk a körben található hegyek neveivel is. Örömmel konstatáltuk, hogy nem véletlenül nevezték el a kilátót Glocknerblicknek: innen még a Grossglockner is látszik, igaz csak egy egészen kis csücsök belőle.

A kilátó egyébként gyakorlatilag egy óriási szikla, és a nagy semmi fölé épült, a padlóban jó érzékkel elhelyezett rácsoknak köszönhetően erre rá is csodálkozhat az ember, amikor már a hegyekben kibámészkodta magát.

Miután bejártuk a látnivalókat, jól esik egy forralt bor vagy Schiwasser a hegyi étterem teraszán, majd a síelők csatolhatnak és lecsúszhatnak Angertal vagy Bad Gastein irányába, a kirándulók pedig a Senderbahn vagy a Stubnerkogelbahn segítségével hagyhatják el a hegyet. Nem síelőknek 22 euróba (a szállodától kapott Gastein kártyával 18,50 euróba) kerül egy retúr jegy, de van speciális kiránduló csomag is, 24 euróért. Aki erre fizet be, mindkét felvonót kétszer használhatja, így akinek nem elég a hegyen a látnivaló, lemehet Bad Gasteinbe a vízeséshez, amíg a többiek a pályákon fárasztják magukat.