A Snow24 minden évben összeállítja negyven ország hatszáz síterepének listáját, hogy hol mennyibe kerülnek a liftjegyek. A jelentés sajnos nem publikus, legalábbis nincs fönn a neten és aki belenéz vagy megveszi 150 euróért, annak biztos meg kell esküdnie, hogy nem árulja el, mi van benne, az esküszegőknek pedig rituálisan keresztül vernek egy Atomic lécet a nyakán. Ez azért nem jó, mert így nem tudjuk kibogarászni, hogy a hazai helyek vajon hol állnak az olcsósági versenyben, de az Európa- és világbajnokokról szerencsére kidobtak egy sajtóközleményt.

Ebben főleg az van van, hogy miként vetették egybe a különböző országok pénznemeit, és hogy ezt hogyan befolyásolták az ingadozó árfolyamok, meg oylan bármilyen jelentésbe beilleszthető kijelentések, hogy "erősödik a kínai sípiac". A 2009-es felmérésről tudni kell, hogy mindenhol főszezoni, hatnapos, nem kedvezményes árakat vettek figyelembe. A relativitást mi sem mutatja jobban, mint hogy minden attól függ, a síelő hol él: az amcsiknak most minden olcsóbb mint tavaly, az eurózónában élőknek drágább, a briteknek meg sokkal drágább.

A világon először a Utahban található Deer Valley lépte át a bűvös 600 dolcsis határt (602 $) a karácsonyi-szilveszteri szezonban. Az átlagos amerikai liftjegyár 408 dollár, ami épp a kétszerese a 204 dolláros franciának. Egyébként a húsz legdrágább hely közül 19 az Egyesült Államokban van, és a top 10-ből nyolc Coloradóban.

Európában hat éve a Matterhorn Ski Paradise (Zermatt, Svájc) és az olaszországi Cervinia a legdrágább a maga 255 dollárjával. A legdrágább átlagárat azonban Andorra érte el (245 dollár).

A világ legolcsóbb hatnapos jegyét Iránban kapni a Tochal síterepen 51 dollárért.