Mit nekem te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája, amikor lehet síelni Boszniában is! A Hüttén eddig meglehetősen mostohán kezelt területről Styxx, a rendkívül izgalmas final24.blog.hu bloggere küldött egy élménydús beszámolót. Pályarazzia egyenruhában síelő rendőrökkel, mexikói csempészcigik és rengeteg csevap Jahorinából.

1984

Kedves Síbarátok!

Senkit se riasszon el a cím. Szó sincs komor antiutópiáról, pusztán időutazásról. Míg Orwell 1948-ban játszadozott el az aktuális évszám számjegyeinek felcserélésével és a 36 évvel későbbi totális diktatúrát vizionálta, addig 2009-ben a szarajevói sípályákon mindenki a 25 évvel azelőtti aranykor nosztalgiahullámát lovagolta meg. Az 1984-es szarajevói téli olimpia ugyanis az azóta véres polgárháborún keresztül ment helyi polgárok számára kétségkívül az egyetlen, büszkeségre okot adó világhírű sikersztori. A helyi lakosság békés természetű, csendes többsége mit nem adna azért, ha a véresszájú, hőzöngő kisebbség által kirobbantott mészárlások helyett a kilencvenes években is a szelíd sípályák képe járta volna be a híradókat a világ minden táján és nem a piactéren tucatnyi civilt széttépő tüzérségi lövegek sokkoló képkockái.

Ha Ingemar Stenmarkkal, a hetvenes-nyolcvanas évek legendás síszlalom-fenoménjével nem is futhatunk össze, de minden egyéb egy kellemes 1984-et idéző nosztalgiautazás benyomását kelti. Már az alaphangulatot megadja, hogy szinte mindenütt a korabeli olimpia stilizált hópelyhet ábrázoló logójába, és Vucko farkasba, a kabalafigurába botlunk.

A jahorinai sípályák technikai felszerelését nagyjából úgy képzeljük el, mint a huszonöt évvel ezelőtti osztrák pályákét. Nincsenek csilivili modern felvonók, viszont a kissé avítt objektumok megfelelően karbantartottak. Egyszer sem malmoztunk vacogva, óráknak tűnő hosszú-hosszú percekig az ideiglenesen leállt felvonó ülésen.

Villámgyorsan döntöttünk a boszniai síelés mellett, mivel egy gyorsan ránk szakadt hosszú hétvégére Ausztriába nem tudtunk szállást foglalni. Egy haverom ajánlott egy pályaszálló hotelt, ott sajnos nem volt hely, de a recepciós azonnal megadta egy apartmanokat kiadó haverja számát. Ugyanezt végigjátszottam Ausztriával is, ott viszont a germánosan kemény:

-Sorry, we are full-on túl senki sem tudott (vagy akart?) alternatív szállás lehetőséget ajánlani.

A szállás kiváló volt. Új építés, igényes anyagokkal. Gyakorlatilag pályaszálló, mert az első síliftig lécen le tudtunk siklani. Kértünk reggelit és vacsorát, ésszerű áron. ám felejthető kosztot kaptunk. A tulajdonos pasast megkértük, hogy vigyen le egy estére a városba, vagy rendeljen nekünk taxit, mert nem volt kedvem a hólánccal szöszölni. Megkérte egy haverját, hogy vigyen le minket.

Az ipse levitt, majd megállapodásunknak megfelelően, pár óra esti sétát követően megcsörgettük és fél órán belül már ott is volt értünk. Egy ötvenes pasi, aki a szerpentines úton hihetetlenül gyorsan, de a szó jó értelmében véve nagyon agresszíven és professzionálisan vezetett. Mint elmesélte, már néhány éve telente síversenyek időmérésével foglalkozik. Drága, speciális időmérő és fényképező kütyüjei vannak. Nyaranta viszont már jóval régebben autó rally időmérő, régebben pedig rally versenyző volt. Hát innen a penge vezetés. Ki akartuk fizetni, de egy fillért nem fogadott el. A stílusa, a ruházata és nem utolsósorban a két éves Audi A6-sa alapján viszont úgy tűnt, hogy jobb anyagi körülmények között él mint a családunk, úgyhogy nem is erőltettem a pénzt. Nem spórolni akartam, de hülyén adta volna ki magát.

Egy este csak az orientalisztikus bazárnegyedet érdemes bebarangolni és betolni fél adag csevapot, ami lepénnyel egy bosnyák bélyegen is megörökítésre került. Picit nyomasztóak a meglehetősen agresszív roma koldusok, de egy sétát megér a hangulat. Igazi alkalmazott hungarikumra is bukkantam. A muszlim Szarajevó elő államfőjének, az azóta elhunyt Alija Izetbegovicnak egy portréja mellett az alábbi Petőfi parafrázisra leltem: „Szent Allahra esküszünk, hogy rabok többé nem leszünk!”

Pár egzotikum: 15-20 közötti kiscsávók lézengtek a központi parkolóban. (Jahorina közúton kb. 35 kilométer Szarajevótól. Mérsékelten szerpentines, hótól folyamatosan takarított az út) és 5 euróért (vagy 10 konvertibilis márkáért, a helyi pénzt 1 a 2-ben váltják, de euróban bárhol fizethetünk) ajánlkoznak a hólánc felrakásra, mert állítólag a rendőrség bírságol, ha nincs fenn a lánc, úgyhogy felrakattuk.

Mivel csak három napot síeltünk, 100 pontos bérletet váltottunk, ami elég volt feleségemnek, nekem és lányomnak is. Sok az oktató és tukmáló rámenősség nélkül, udvariasan kínálják szolgáltatásukat. Egy Milica nevű, Belgrádban TF-et végzett rokonszenves csaj lecsapott 6 éves lányomra. Ügyesen képben volt a nagycsoportosok kedvenc rajzfilmhőseinek világában, úgyhogy sikeresen bevágódott. Ésszerű áron, jól oktatott, másnap a feleségem is vett tőle egy órát.

A pályák nem túlterheltek, Csorba-tó típusú félórás-órás sorban állástól nem kell tartani, de azért nem is egy osztrák-svájci-francia-olasz bőség zavara, hogy esélyünk sincs besíelni az összes opciót és sanszos, hogy valaki jó dolgában már négy előtte álló miatt is túlzsúfoltságra panaszkodik.

Zömében szolidabb belgrádiak és újvidékiek, illetve Szerbia más városaiból járnak Jahorinára. Viszonylag sok a szerbiai busz és a vékonyka szerb középosztály szolid hármas golfos síszerelmese. Nincs az a kivagyiskodó, pazarló rongyrázás, mint Kopaonikon, ahol a zömében köztörvényes szerb aranyifjak a lassan második generációs háborús bűnösök társaságában villogtatják hobbi terepjáró csodáikat, mintha egy Monte Carlo-i, hollywoodi vagy éppen moszkvai trendi klub elé sodródtunk volna.

A bennszülött szerbek viszonylag fékezett habzással „nagyszerbkednek.” Az év elején éppen a „Koszovó Szerbia” graffitik futottak ,de a lassan már oldschool Karadzic és Mladic portré még mindig tartja magát.

És akkor jöjjön egy hamisítatlan „balkanikum”. Legalábbis ilyet még sípályán nem pipáltam. Rendőrségi razzia volt. Fele részt gyalogosok, fele részt egyenruhás síelő rendőrök. A "gyalogosok" a felvonó kezelőket ellenőrizték, vajon nem engedik-e át a bérlet nélkülieket, míg a "sízsaruk" a síoktatókat, hogy rendben-e a licencük. Tették mindezt civilizáltan, a pálya melletti szotyi és Marlboro árusokkal joviálisan kezet is ráztak. Hopplá, még egy sípályászati balkanikum! Ráadásul a cigis dobozosok zárjegyére nyomtatott szöveg alapján kizárólag mexikói free shop forgalomba hozatalra engedélyezett dohányárut árultak egy szemmel láthatóan nem mexikói free shopban. A rendőröket azonban mindez láthatóan nem izgatta. A legendás szarajevói Marlboro otthonában mindez micsoda blaszfémiaJ!). Milica, a síoktató csaj mondta, hogy nagyon helyes az instruktorok hatósági kontrollja, mert egy csomó képzetlen botcsinálta oktató dömpingáron kontárkodik.

Ne várjunk nyugatot, de egy hangulatos posztkatasztrófa-turista síelésnek megteszi. „Ínyencek” kilőtt hotel romokban is „gyönyörködhetnek”. És természetesen mernek nagyot álmodni. A város másik oldalához közel, muszlim területen található a Bjelasnica, ahol a pályák is meredekebbek, ugyanis az olimpia férfi alpesi sí számait ott tartották, míg a Jahorinán a nők versenyeztek. Mint ahogy a síverseny időmérő sofőrünk mesélte, skandináv befektetők kopogtatnak a súlyos euró tízmilliókkal, hogy szerezzenek koncessziót és összefüggő felvonórendszert, country cross pályákat stb. is kiépíthessenek. A helyi viszonyokat ismerve, nem kevés bosnyák-horvát föderációs, és kb. ugyanannyi boszniai szerb politikus zsebébe kell mindehhez kisebb-nagyobb (de inkább az utóbbi) összegeknek befészkelni magukat. Nekünk, Magyarországon élőknek természetesen mindez elképzelhetetlen:-).

Fiatalok angolul, idősebbek németül viszonylag jól beszélnek, de én vajdaságból áttelepült lévén elég jól beszélek szerbül, a lányom is szerb oviba jár, úgyhogy nekünk így volt némi fórunk.

Önnek is van hasonló síélménye? Vagy valami tökéletesen más? Ne fogja vissza magát, küldje el az Index síblogjának, hogy mások is okulhassanak, elszörnyülködjenek vagy szórakozzanak!