A vizelős síbalesetek egyidősek a síeléssel. Boogie66 esete talán nem olyan különleges, mint amikor egy kedves olvasónk könnyítés közben összekaszabolta a talpát jéggel, ám olyan élvezetes stílusban van megírva, hogy nem akartuk megfosztani tőle a Drága Olvasókat.

Kedves Hütteblog!
 
 
Történt egyszer, hogy Olaszországban, Folgaria-ban egy kies síelés estéjén, mikor már az utolsó skípatrol is elment, mikor már a hütték is csak a legelvetemültebbeket és az ottlakókat szolgálták ki, csapatunk felkerekedett az egyik hüttéből, hogy lecsússzon a parkolóba, otthagyva a remek – „jagatí” (alias ’jaegertee’) és bombardínók által belsőleg felfűtött és igen barátságos hüttét. Sikeres csatolást követően, mikor is mindenki megtalálta a lécét és sikerül egyformákat felcsatolni mind a bal, mind a jobb lábra, elindultunk lefelé. A pálya ugyan piros volt, de csapatunkat ez nem zavarta, mint ahogy a kezdődő sötétség sem, élveztük a fenyvessel szegélyezett, üres pálya örömeit. Azonban hősünk, aki jelen sorok írója és nosztalgiázva gondol vissza ama szép estére – egyszer csak észlelte, hogy a jelentős mennyiségű tea, kikívánkozna belőle – hála istennek a normális úton, - tehát pisilnie kell. Mivel csapatunk összetartó volt és jelmondatunk – nem hagyunk senkit sem a hegyen -  kötelezte, ezért miután jelezte hősünk, hogy dolga volna, testületileg megállt a pálya közepén és várta hősünk befejezze aktivitását.
 
Hősünk, sikeresen kinézett egy kellemes pontot a pálya szélén és elegáns fordulóval odasiklott. Mivel az europeer magatartás még nyomokban meg volt benne, bár a tekintélyes mennyiségű jagatí ezt próbálta elnyomni, hogy kitörjön belőle a részeg állat, arra gondolt, hogy a pálya szélén, a ratrakok által feltúrt, kb 20 cm-es dombocskára felcsúszik és ott elegánsan végzi dolgát, nem összesárgázva  a rendes pályát. Ez sikerült is, a dombocska tetején sikeresen megállt, szemben egy 2 méterre lévő ember magasságú hóval fedett fenyőfával, leszúrva botjait, nekilátott az igen csak nehézkes kicsomagolásnak, hogy sikeresen megírja sárgával fehér havat. A kicsomagolás - dacára, hogy volt síkabát, sínadrág, jégeralsó és hát persze alsónadrág - sikeres volt. Hősünk átadta magát az élvezetnek, amit csak fokozott a fenyőerdő látványa. Azonban ekkor a sors közbeszólt… A síléc  - talán a megváltozott súlypont hatására, amelyet az eltávozott folyadék keltett, talán a jaegertee éltal okozott bizonytalanság hatására, de átbukott a domb tetején és gyorsuló ütemben lecsúszott a pályán kívülre. Ez még nem is lett volna olyan nagy baj, azonban a sílécen hősünk is rajta volt, kezében tartva szerszámát. Hősünk felmérte helyzetét, és az alábbi akciótervet fogadta el:

• Megállapítása annak, hogy a becsapódás elkerülhetetlen ennek megfelelően

• Halk sikoly – megfűszerezve egy kiadós b+-el.

• Azonnali utasítás a záróizmoknak, hogy vágják el az útját a sárga veszedelemnek, ami kontrollálatlanul áradt kifelé

• Újabb helyzetfelmérés, konstatálva, hogy egy igen havas és szúrós fenyőfalevelekkel (tűkkel) borított fa közeledik, veszélyeztetve jövendőbeli nemzőképességét

• Ennek megfelelően kétségbeesett kísérlet a visszacsomagolásra

• Becsapódás

• Szünet

• Szünet

• Szünet

• Kárfelmérés

 
A kárfelmérés során az alábbiak derültek ki:

• a társaságban többen röhögő görcsöt kaptak

• ketten eldőltek a hóban, miközben oldalukat fogták a nevetéstől

• Sikeres elcsomagolása a velünk egyidősnek, csak egészen kevés hó és fenyőfa tűlevél jutott be a nadrág belső régióiba.

• A sílécek mozdíthatatlanok, mivel beszorultak a szél által összehordott méteres hó és a földig lelógó ágak közé

• a síbotok a pálya szélén

• természetközeli élmény a fenyőfa ágai között, örülve, hogy fennmaradt a síszemüveg, így nem kellett félteni a szeme világát hősünknek

 
A fenti helyzet megszüntetése tett kísérletek:

• Kicsatolása a síléceknek – eredménytelen, tekintve hogy nem lehet megmozdulni a faágak ölelésében, illetve minden meggondolatlan mozdulatra nagy adag hó a fa felsőbb régióiból
• Sílécek kiszabadítása a hó fogságából – lásd fenntebb
• Fennhangon üvöltés – „Jöjjön má valaki basszus” – eredménytelen: vagy nem bírtak megszólalni az artikulátlan röhögéstől vagy csupán jótanácsokkal láttak el az elkövetkező éjszakára vonatkozóan, amit úgy láttak, ebben a természet közeli állapotban fogok eltölteni. 

 
Végül néhányan elkezdtek fázni és ez arra sarkalta őket hogy a síbotjait hősünkhöz eljuttassák, aki ezen segédeszközzel sikeresen lecsatolt és némi küzdelem után visszaevickélt a pálya biztonságos és meghitt meredekségébe. Innen már eseménytelenül telt el a lesiklás.
 
Szia
Boogie66
 

Tudtok jobbat? Vagy rosszabbat? Ha van hasonló vagy egészen más, vidám vagy tanulságos, balesetes, biztosítós, mulatós, lesiklós, felvonós sztoritok, esetleg leírnátok miért szeretitek/utáljátok ezt vagy azt a pályát, szállást miegymást, vagy csak egyszerűen történt veletek valami szokatlan valamelyik síelésetek során, ne habozzatok! Írjátok meg rögtön a Hüttének!