"Bár a síelés nem maradt el hóhiány miatt, a sífutás azonban igen. Salzburg felett időnként inkább tavaszra hasonlított az idő, mint igazi alpesi télre karácsony és szilveszter között. A lesikló pályákat éjszakánként hóágyúval előkészítették ugyan, de környezetük inkább zöld volt, így aztán maradt a korábbi módi, csak a lesiklópályákat használtuk, igaz, ezt sem vittük túlzásba.

 

Mi tagadás, az elmúlt években egyre inkább a családért, a társaságért vártam a szünetet, mintsem önmagában a síelésért. Két baráti házaspárral közösen béreltünk ki egy parasztházat, és a gyerekekkel együtt kereken egy tucatnyian töltöttünk egy hetet viszonylagos elzártságban, messze az utolsó falutól, várostól. Imádom az egész napos sürgés-forgást, a reggelire sütött (félkészen kapható) zsemlék illatát, az egymás után érkező gyerekek álmos arcát, a zsivajt, a tanakodást, hogy akkor mi történjen ma. A pályán kevésszer voltunk kint, inkább szánkóztak a gyerekek, közösen főztünk, beszélgettünk, játszottunk. (...) Tévét nem néztünk, olvasásra alig maradt idő, síelni is kevesebbet síeltünk, mint lehetett volna, de nagy élmény volt."