Hütte Anyó levelesládáját böngészve két olyan sztorit is találtunk, amiben szegény olvasóink feje bánta a nagy lendületet. Ti estetek már akkorát, hogy az arcotoknak a hó adta a másikat? Sőt, koronáztátok már meg ezt a mutatványt azzal, hogy bónuszként a sílécetek is adott egy nagy tockost? Tiltsuk Beával és öregkopasz0208-cal ezek már biztosan megtörténtek. És veletek?
Egyszer estem egy jó nagyot egy sípályán, úgy, hogy a fejem került előre. Mivel így ez a testrészem lett a legközelebb a földhöz, praktikusan az arcommal fékeztem le magam. Természetesen a síszemüveg egyből lejött rólam és így a pofámba érkező hó kiszedte az egyik kontaktlencsémet is. Néhány nyögés után az oldalamon átfordulva, a napsütésben csillogó havon megtaláltam az átlátszó és szinte észrevehetetlen (ráadásul pici gombóccá gyűrődött) lencsét. Ott helyben vissza is raktam.
Ifjúkori élményem. Kötelező, az iskola által szervezett, a diploma megszerzéséhez szükséges sítábor az akkori Csehszlovákiában, Csertovicén. Itthon ismeretlen másfél méteres hó, enyhe és meredek lejtők, gyönyörű havas táj és minden, ami a síelést azzá teszi, ami. Az oktatásunk, hiszen ebben a tekintetben újszülöttek voltunk többségében, egyenes siklással kezdődött. Ne nagyon röhögjön senki, nekünk a 20-30 méteres magasságból megoldott gyakorlat már siker volt az első nap. Naná! Ahhoz állva kellett maradni! A harmadik nap azonban hatalmas önbizalommal már magasabbról próbálkoztunk, nagyobb sebességeket vállaltunk be. Mit mondjak. Nem akármilyen élvezet volt. Na, az egyik, "ide nekem az oroszlánt is" élményű lesiklás végén nem koncentráltam eléggé és a síléc két orra szétfutott. Olyan gyorsan történt, hogy nem tudtam korrigálni. Futott, amíg tudott, azután a két lécorr megakadt a puha hóban és megállt. Én nem. A forgásponttá fejlődött megálló léchegyek körül, mint a becsapódó ajtó a zsanér körül, gyönyörű ívben szállva úgy pofára estem, hogy beleremegett a hegy. A hátam mögött a heggyel ellentétesen összecsukódó lécvég jól háton és fejen vágott. Kiköpködve a fejemben lévő hótömeget, azért elégedett voltam az engem körülvevők harsány
röhögésétől. Olyan jó dolog örömet okozni!
Tudtok jobbat? Vagy rosszabbat? Ha van hasonló vagy egészen más, vidám vagy tanulságos, balesetes, biztosítós, mulatós, lesiklós, felvonós sztoritok, esetleg leírnátok, miért szeretitek/utáljátok ezt vagy azt a pályát, szállást, miegymást, vagy csak egyszerűen történt veletek valami szokatlan valamelyik síelésetek során, ne habozzatok! Írjátok meg rögtön a Hüttének!
