Vadulás gondozatlan lejtőkön, nomád körülmények, agyament kurjongatás. Miklósi Gábor bemutatja a legalább középhaladó szűzhómániások Mekkáját, a primitív, de annál élvezetesebb déli Chopokot, Budapesttől mindössze 2,5-3 órányira.
Alapok: A "kedvenc sípálya" persze relatív fogalom, de ha leesik fél méter hó, a magyar síbuzi kész a szokásosnál is nagyobbat hazudni a munkahelyén, csak hogy másnap reggel nyitáskor a Chopok déli oldal aljában lehessen. Budapestről 2,5-3 órányira a Chopok dél az Alacsony-Tátra legjobb, és talán leghóbiztosabb síterepe. A terület az elmúlt másfél évtizedben többször is áttekinthetetlen módon cserélt gazdát, a fenyők dunaszerdahelyi és egyéb maffiakörökről susogtak. Az biztos, hogy a pályákat minimálisan vagy úgysem gondozták, új lift nem épült, a szolgáltatások időutazásra prímák, amúgy kritikán aluliak. A pályarendszer nemrég egy kézbe került az északi oldal kiterjedtebb és jobban karban tartott sípályáival, így pár éven belül jelentős fejlesztések várhatók. A Chopok déli oldala most azoknak ajánlható elsősorban, akik tudnak síelni: középhaladó szint alatt mindenki szenvedni fog.
Odajutás: Vác-Balassagyarmat-Velky Krtis-Hrinová-Brezno.
Bérlet ára: Egy nap felnőtteknek 31 euró, a hatnapos bérlet felnőtteknek 155 euró.
Pályák: 9 (kilenc) kilométer, ebből öt fekete, a többi piros. A legmagasabb pont 2000 méter, a szintkülönbség 900 méter. Hét lift van, ebből egy ülő, a többi húzó. Még sosem láttam mindet egyszerre működni.
Legjobb siklás: Ilyen itt nincs. A déli Chopokra nem "siklani" jár az ember, hanem hogy a Deres nevű oldalon a szűzhóban, meg a kis fenyők között csapasson, és közben agyamenten kurjongasson. Pályák csak elméletben és a térképen, píárilag léteznek, az ember a csúcsról valójában ott jön le, ahol akar.
Sí vagy snowboard?: Ide csak ha nagy és friss hó van, akkor érdemes jönni, akkor viszont bármivel, big foottal, telemárkkal, monosível, vagy alpinsível. Mivel nincs "klasszikus" ratrakolt sípálya, a boardosok közül is csak a kalandot kedvelőknek ajánlható bátran.
Sor?: Hétköznap semmi, ami kegyelmi állapot, és nyilván csak szép emlék marad, ha beindul a fejlesztés. Hétvégén szívás, de még mindig jobb, mint a felkapottabb helyeken. A klímaváltozás 2-3 évtizeden belül aztán úgyis dűnévé változtatja az egészet.
A legjobb dolog sport után: A kérdéseket Szily L. útmutatását követve a Bede kollega Bad Hofgastein-i mintájából vettem át, de a mondén alpesi apres-ski kategória itt teljesen értelmezhetetlen. Ha mégis, akkor sörözni és becherovkázni kell a "pályarendszer" közepén a Kosodrevina ("koszos") kocsmában, aztán ráébredni, hogy sötét van kint, leállt a lift és zuhog a hó, ezért kivenni egy szobát ott helyben, és síalsóban, a síbakancs bélésében flangálni a 70-es évek díszletei között.
Mennyi a magyar?: Mivel a hely nem divatos, és a nomád körülmények meg a meredek, gyakran buckás, gondozatlan pályák eléggé megszűrik a vendégkört, kevés. Azok viszont többnyire jó arcok.
Legjobb hely ebédelni: Soha nem ettem még máshol, mint a koszosban, vagy a Kamenná Chatában legfölül, és ha volt, mindig bryndzove halusky-t, ami a sztrapacskára hasonlít. Hozzá csapolt sör, utána kék Deli csoki.
Buli van?: Nincs. Síelés van, utána ivás és alvás, vagy a pályán, vagy lent a közeli falvakban, magánháznál, olcsón. De síelni talán egész Szlovákiában itt a legjobb.
bónusz: Ha nagyon olvad, érdemes átnézni az északi oldalra. A túloldali jegyek persze ott nem érvényesek, de létezik kombinált bérlet is, illetve lehet venni külön jegyet. Ha azonban leáll az északi oldalon a csúcsra felvivő lift, ami szél, vagy egyéb, kevésbé érthető ok miatt bármikor, váratlanul bekövetkezhet, két galaktikus szívóopció közül választhatunk. Vagy felgyaloglunk, ami a leküzdendő 400 méteres szintkülönbséget figyelembe véve bakancsban, sível a vállon elég kemény erőpróba. Vagy lemegyünk, és megpróbálunk fuvart szerezni, ami a rohamtempóban mélyülő szlovák-magyar barátság és a hatalmas kerülőút fényében egyre kevésbé tűnik járható lehetőségnek.
