MM, a Lejtmenetben bloggere rendületlenül rója a svájci terepeket, és szerencsére kitartóan küldözgeti nekünk a pályaleírásokat. Veysonnaz után most következzék Les Portes du Soleil. Részletes leírás, amely alapján bekötött szemmel is elboldogulunk, valamint jó sok tipp, ár miegymás.

Lényeg a lényeg, hogy végre rászántam magam, hogy ha már közelre megyek, akkor megnézem a Les Portes du Soleil mega-síközpont svájci részét. Sokan mondták, hogy menjek a francia részre – Avoriaz, Morzine, stb – de nekünk közelebb esik Champery, Morgins, Les Crossets, és ami azt illeti, Svájc azért csak Svájc (minőségben és szolgáltatásban), meg egyéb tényezők...

Majd megnézzük a francia pályákat is...

Lausanne-től 1 óra az út, Champery-ig. Én ezt a falucskát vettem célba, mivel a térkép szerint a felvonókhoz és a parkolóhoz két piros pálya is vezet, aminek a nap végén még hasznát vehetem. Ez a régió össze van pályákkal kötve Les Crosets-val, Champoussin-nal, Morgins-nel és Torgon-nal, összesen kb 100km pályát biztosítva. Természetesen innen megvan az átjárás francia területre is.

8.30-kor még éppen csak érkeztek a síelők a Grand Paradis parkolóba. Az idő teljesen tiszta volt, és az is bejött az időjárás előrejelzésből, hogy -10 C-fokkal indult a nap. Síbérlet: 43 CHF a svájci részre.

Csatolás, majd a 4-es beülős Grand Paradis-Planachaux lifttel fel a ’Vörös keresztes’ csúcsra egy átszállással. Gyönyörű verőfény, 1.5m hó mindenütt, a látvány fantasztikus, a pályák is ígéretesek.

Innen bemelegítésnek döngettem egy párat a kb 800m-es piros Marcheuson pályán, friss ratrak nyomokon. Egyből tapasztaltam, hogy a pár napja tartó nagy hideg megtette a hatását, a hó elég kemény volt. A pálya tetejéről csúsztam egy jót a széles és kb 1.5 km hosszú kék pályán (Léchereuse), a Pauvre-Conche felvonóig, amely egy régebbi 3-as beülős.

Ezzel fel a csúcsra, ahonnan több irányba is indulhatunk. Senki nem volt a pályán és kicsit erősebb pirosnak tűnt a beszállásomhoz visszavezető kb 2km-es pálya, igy itt csúsztam párat. Kiváló volt a meredeksége, a szélessége, így nagyon élveztem.

Ezt követően magamhoz vettem egy üdítő forralt bort a pálya tetejénél elhelyezkedő Chez Yoyo hüttében (6 CHF), és gyönyörködtem a tájban, volt miben...:-)

A pihenés után leindultam Les Crosets falvába, amely gyakorlatilag a pályarendszerek közepén elhelyezkedő pár hotel és chalet központja, kb 1400m-en. Champery helyett itt is le lehet tenni a kocsit, csak azt kell észben tartani, hogy a szerpentin nem feltétlenül hó-mentes, és hogy kevés a parkoló.

A des Mossettes felvonót használva jutottam fel a hasonló nevű csúcsra 2277m-re. Innen célba vettem a Champoussin feletti pályákat és elindultam a Piste de l’Au kék pályán. Ott szemben indítottam a napot.

De rossz kanyart vettem, így végül is a Morgins-ba vezető hosszú átcsúszó pályán találtam magam. A táj lenyűgöző itt is, ahogy kb 2100m-ről jutunk el egy lankás kéken a faluba, kb 7km csúszással. Kellemes levezetés volt.

Morgins-ből fel a 2es beülőssel a la Foilleuse állomáshoz. A pályarendszer ezen részén több egymással párhuzamos kék és piros pálya található kb max 2.5 km hosszúságban. A pályák 50-80m szélesek, kiválóan kezeltek természetesen, így kezdőknek optimális, de haladók is gyakorolhatják a carving technikát rendesen a pirosokon.

Ebédet a Bochasses hüttében sikerült magamhoz venni, ami egy egész tűrhető ’gulasch’-t jelentett (10 CHF). Kaja után még megejtettem 2 csúszást ezen a részen, majd ideje volt vissza indulni Champery felé.

Az Aiguille de Champeys lifttel indultam fel, majd megakadtam a lift tetején. Mármint már kiszálltam, de itt vettem észre, hogy a Champoussin feletti fő de l`AU felvonó nem működik, így mindenki a hegyoldalban indul neki, hogy átcsússzon a fél méteres friss hóban Les Crossets központjába.

Neki is vágtam a kereszt-irányú evickélésnek...Szerencsére ez nem tartott sokáig, azért neki is lehetett engedni egy jó darabon, és élvezni a szűzhavas siklást itt...a legnagyobb élmény talán a látvány mellet az volt, amikor megakadt a lecem és bukfenceztem egyet a friss hóban  Lehet azért mert elkalandozott a tekintetem…

Les Crossets-be érve felvonóztam egyet a Grand Conche 2-es ülőssel, majd a kék pályán le egészen a Pauvre conche állomásiág, ahonnan nekiindultam a parkolóba vezető pirosnak, amely egy lazább, kb 4 km hosszú, leginkább erdei pálya – eléggé jegesedve a forgalomtól.

Kiadósat síeltem egy nap alatt, verőfényes időben, bár engem a táj inkább nyűgözött le mint a terep.

Értékelés

Pozitívum:

► A hely nagyon könnyen elérhető, a genfi reptérről 1.5 óra vezetés, az utolsó 10km-t leszámítva autópályán

► A helyszín és környezet természetesen itt is fantasztikus

► A pályák nagyon jók, jó a felvonó-összeköttetés, 1 nap alatt egész sokat besíelhetünk a Les Portes du Soleil svájci részéből, akár kb 10km-re is eljuthatunk és vissza

► Sok olyan pálya van – főleg a Morgins-i részen – amely kiváló a kezdőknek

► Freeride témában minden igényt kielégít a terep – legalább is nekem úgy tűnt a sínyomok alapján

Amit célszerű észben tartani:

► Haladóbb síelőként célszerű megvenni a bérletet a teljes Les Portes du Soleil régióra, mert a francia régióval biztosan elég lehetőség van haladóknak is. És ha már 1 hétre jön az ember, akkor valószínű gazdaságosabb megszállni francia területen.

► A változatosság keresésében segíthet, ha az ember átugrik Villars-Gryon-Les Diablerets terepeire, amely még ad kb 200km-t összekötve, és kb 40 perc vezetéssel elérhető

Még többet a svájci terepekről a Lejtmenetben blogon.