Kedden értünk haza az elmúlt évek során hagyománnyá vált szezonzáró síelésünkről Mariborból. A márciusi időpontból adódóan korábban előfordult, hogy a sáros pályák aránya jócskán meghaladta a használhatókét. Idén viszont hosszú évek óta a legjobb hóviszonyok közt csúszhattunk, szikrázó napsütésben. Aki megteheti, ruccanjon ki márciusban egy-két napra Szlovéniába, most tényleg érdemes! A hajtás után eláruljuk, miért.
A tavaszi síelés utánozhatatlan hangulata mellett azért járunk vissza Szlovénia második legnagyobb városába, mert március-áprilisban úgynevezett "Boom Holiday" időszakot tartanak a maribori síterepen. Ez azt jelenti, hogy a szokásosnál olcsóbban szállhatunk meg a helyi szállodákban, és még a síbérletet is ajándékba kapjuk. Persze általában elég lutri, hogy marad-e még hó koratavaszra a hegyen, de idén biztosan állíthatjuk, hogy áprilisig gond nélkül kitart majd a szezon, sőt.
Szálltunk már meg a hegyen a Hotel Bolfenkben, a Bellevue-ben, és a Martin panzióban is, most kipróbáltuk milyen a völgyben, a Hotel Arenában lakni. Jelentjük: szuper! Míg a fenti szállásoknál kötve van az ember a kabinos üzemidejéhez, addig odalent nincs ilyen probléma: ha leállnak a felvonók, gond nélkül lecsúszhatunk a szálloda elé – persze csak megfelelő hóviszonyok esetén, de ugye idén erre nem volt panasz. Ha pedig az aprócska, de hangulatos óvárosba mennénk be, csak a 6-os számú buszra kell felugranunk a kabinos tövében, és negyed órán belül ott is vagyunk.
A remek elhelyezkedése mellett a pályára néző erkély, a modern dizájn, a nagyméretű, vidám fürdőszoba, a hangulatos wellness részleg és a bőséges, svédasztalos ellátás is a Hotel Arena mellett szól. No meg az ára: a négycsillagos szárnyban fejenként ötvenezer forintot hagytunk ott négy napra, három éjszakára, félpanziós ellátással és síbérlettel együtt.
Hasonló árban volt egyébként tavaly a Hotel Bellevue, ahol a szaunarészleg és az étterem panorámája nyerte el a tetszésünket, és pár éve a Bolfenkben is ennyit fizettünk. Ott a wellness részleg viszonylag nagy medencéje, a szálloda konyhája és az alpesi hangulatú, hatalmas alapterületű szoba tetszett. A Martin panzió pedig az árával hódít: három éve harmincezer forintból kijött négy nap bérletestül, félpanziós ellátással. Persze csodát ez utóbbitól nem kell várni.
A pályarendszerről, kedvenc hüttéinkről korábban már megemlékeztünk. Ezt csak azzal egészítenénk ki, hogy eddig sem volt gondunk a tereppel, de a mostani hóréteg mellett egy egészen más, még szerethetőbb arcát mutatta Maribor Pohorje. A kiváló hóviszonyok mellett például a síbusz használata feleslegessé vált: kellemes, erdei pályákon csúszhattunk át a Bolfenk szektorból egészen Arehig, és vissza. (A síterep térképeiért katt ide.)
Persze aki nem akar mondjuk Arehből átcsúszni a Partizanska aljába, onnan felhúzatni magát a csákányos felvonóval, hogy egy hegyi szakasz után újfent csákányosozhasson egyet a Videc fekete pályája mellett, hogy onnan csússzon vissza a Bolfenk oldalra, annak a busz is rendelkezésére áll. De aki ránk hallgat, legalább egyszer kipróbálja az erdőn átvezető pályákat: olyan itt átcsúszni, mintha egy gyorsított erdei sétán venne részt az ember. Nagyon hangulatos, és Arehből Bolfenk irányába a kevésbé gyakorlottak is nyugodtan nekivághatnak, nincsenek meredek szakaszok.
Az erdei átkötők mellett az Areh szektor vitte a prímet idén is: a Pisker II hatüléses felvonóhoz vezető, széles piros, 23-as pálya évek óta nagy kedvenc. Idén egyébként végre a Bolfenk oldalt is megszerettük: a Hotel Arena előtt véget érő, piros, Snežni stadion névre hallgató rész reggelente, frissen ratrakolva olyan volt, mint egy álom.
A síelés után pedig klassz volt a napsütötte városban csatangolni, ahol négyszáz éves szőlőtőkét éppúgy láthatunk, mint vízimadarak csapatait a Dráván, és a sok kis barátságos vendéglátóipari egység csábításának is nehéz ellenállni.
Jártatok már Mariborban?