Lehetnének kreatívabbak a magyar terepek nevei. Nem fikázásból írom ezt, csak elmerengtem az amerikai The Mary Jane sípályán. Ez ugyanis a honlapon olvasható ismertető szerint egy 1930-as években itt dolgozó örömlányról kapta a nevét. Úgy szól a legenda, hogy bányászoktól és vasútasoktól szerzett pénzen vette meg azt a területet, ahol ma a pályák vannak.

Nekünk nincsenek nagynevű prostituáltjaink, legfeljebb törvényszegőink. Mondjuk egy Ski Vidróczki vagy Ski Sobri milyen lenne a Mátrában vagy a Bakonyban? Szegény Rózsa Sándornak viszont esélye sincs, hogy valaha is sípályát nevezzenek el róla.

Na de így járnak az alföldi betyárok.

A Földet nem apáinktól örököltük, hanem az egyik unokatesónk hozta át a múltkor, és itt felejtette. Bárhogy is van a híres dakota mondás, az biztos, hogy a saját jövőjét senki sem adhatja el olyan szellemesen, mint az amerikai Canyons síterep, amely harminc évre szóló bérleteket kezdett árulni a közeli luxus ingatlanok tulajdonosainak 5000 dollárért. Az Escala Lodges-ban amúgy 675 ezertől közel 2,6 millió dollárig lehet venni egy négyágyas apartmant, vagyis ahhoz képest nem is olyan észveszejtő az összeg.

Na de mi motiválhat egy ilyen lépésre? Vagy nagyon nem félnek a globális felmelegedéstől, vagy nagyon is tartanak tőle. Mindenesre reklámnak kitűnő húzás volt. (via: usa today)

Nem mondom, hogy megrengette a hír a világsajtót, de több helyen felbukkant mostanában: Tillman újabb rekordra készül. Aki nem hallott volna még róla, Tillman egy buldog, aki szörfözik, snowboardozik és gördeszkázik (miként az a fenti videón is látható). Szkeptikusabb megfogalmazásban tud állni egy helyben egy deszkán. Ám azt mindenkinek el kell ismernie, hogy ügyesen egyensúlyoz.

A Jégveled (Cool Runnings) című moziban négy jamaicai fiatal, aki még soha sem látott havat, elindul bobbal a 88-as téli olimpián Calgary-ban, ahol ugyan elbuknak, de derekasan helytállnak. A film amúgy elég fikciós, hisz az ország többször részt vett a téli játékokon, sőt (igaz kanadai színekben) egyik szülöttjének ezüst éremre is futotta. Nálunk elég népszerű a vígjáték, ma is leadják, épp ezért csodálkozom, hogy Errol Kerr neve még egyáltalán nem bukkant fel a magyar sajtóban. (A Google-be beütve egy magyar nyelvű találat jön ki a nevére, az is egy névrokonáról szól, hogy aszongya: "megkérdezték erről Kerr sajtósát is"). Na akkor lássuk ki is most Nyugat-India nagy reménysége Vancouverben.

Nem tudom másoknál van-e, nálunk teljesen locspoccsá mosta az eső a pár napja még vastag hóréteget. Milyen jó lenne ilyenkor egy házi hóágyú! Meg mondjuk egy kertes ház is, mert a negyedikről nem tudom mit tudnék kezdeni a hóágyúmmal: esetleg az ablakról sorozhatnám meg a járókelőket, vagy a nappalit teríthetném be vele, az alattunk lakók nagy örömére. Na de lássuk milyen kínálatból válogathatnak a szerencsésebb ingatlanadottságokkal rendelkezők.

Magyar piacon csak ezt a mini hóágyút találtam, amely mindössze két méterre (!) szórja a havat, vagyis sportolásra alkalmatlan. Bár mondjuk az klassz lenne, ha volna egy nagy teljesítményű változata, amelyet az ember a hasára szerelne, és a csupasz hegytetőről elindulva a pálya aljáig folyamatosan termelné maga előtt két méteres távon a havat.